Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Termékek Menü

Előkészületben

Előkészületben lévő könyveinket már a könyv megjelenése előtt meg tudja rendelni. 
A megjelenés napján értesítést küldünk a postázásról vagy a személyes átvételről. 
Rendezés:
Nézet:
Szerző: Hatos Pál

A „dicsőséges 133 nap” a mai negyveneseknek még magolandó tananyag volt, de 1990 után mindenki elfelejtette. A proletárdiktatúra emléke azonban nem hullott ki teljesen az emlékezetből. Bár az állami szintre emelt terror igazából anarchiába fúlt, a vörös-, majd a rákövetkező fehérterror gyilkosságainak emléke azóta is kísérti és mélységesen megosztja a magyar társadalmat. 

Az elátkozott köztársaság című nagy sikerű kötete után Hatos Pál ezúttal arra vállalkozik, hogy mítoszokon innen és túl mutassa be 1919 tavaszának és nyarának lázas időszakát. Miért és kiket hódított meg a kommunizmus a háborúvesztés utáni hónapokban? Miért írt Tóth Árpád ódát a Vörös Istenhez, s mennyi pénzt vett fel az ellenforradalom  későbbi prófétája, Szabó Dezső a kommunista rendszer végóráiban? Puccs volt vagy forradalom, ami 1919. március 21-én történt? Mit jelentett a magyar társadalom bolsevizálódása? Ideológia volt vagy utópia, netán messiásváró vallási mozgalom esetleg a háború utáni éhségtől és nyomortól gyötört társadalom hiányállapotának kifejeződése? 

A Tanácsköztársaság korából szóló forrásaink arról tanúskodnak, hogy a proletárdikattúra minden volt, csak nem monolit hatalmi rendszer. Marx híres megállapítása szerint minden történelmi esemény kétszer fordul elő a történelemben, egyszer tragédia, másodszor komédia formájában. A kommunizmus magyarországi történetével máshogy történt, a rövid véres, mégis komikus első felvonást harminc évvel később követte a nagy tragédia.

3.999 Ft 3.199 Ft
Szerző: Szobotka Tibor

Zsúfolt budai társbérletek, elfojtott vágyak és félelmek, bonyolult emberi kapcsolatok, szövevényes szerelmek tárulnak elénk Szobotka Tibor klasszikussá vált, 1956-ban játszódó regényében.
Pándy professzort és lányát, Kornéliát már csak egy-két szép festmény, a zongora és a könyvek emlékeztetik régi életükre. Tágas lakásukat vadidegenekkel kénytelenek megosztani, akik örökös lármájukkal és kíváncsiskodásukkal folyton betolakodnak az életükbe. 
De vajon ők ketten ismerik-e egymást igazán? Mit tudnak a másik érzéseiről és titkolt vágyairól? Kornélia úgy érzi, hogy a kényszerű összezártság szinte megfojtja, ezért Ákos, a költő karjaiba menekül. A „bűnös” viszonyról sokáig esze ágában sincs beszámolni az apjának, aki szintén megkésve vallja be: egy budai cukrászda romantikus félhomályában megkérte a csinos énekesnő, Lilike kezét. Azt már Pándy sem tudja, hogy a szépasszony évek óta azon mesterkedik, hogy végre férjet fogjon magának, mert retteg a magánytól.
A titkokra azonban végzetszerűen fény derül, hiszen Ákos, Kornélia, Pándy és Lilike is tagjai annak a finom, úri társaságnak, amely hetente összegyűlik Züzü, az egykori ünnepelt színésznő szalonjában. A felszínes csacsogás, a hajdani sikerek és jólét féltve őrzött látszata ugyanis csak ideig-óráig leplezheti el az igazságot.
A tétova szerelmek, kiforratlan politikai ambícióik szikráját aztán 1956 ősze lobbantja lángra. A változás szele tornádóként söpör végig Züzü áporodott levegőjű szalonján, és az ott megforduló emberek sorsa drámai fordulatot vesz. Úgy tűnik, a látszatlét véget ér, a szabadság, az egyéni boldogság lehetősége szinte felfoghatatlan ígéretként vonzza-csábítja a szereplőket. Némelyikük igazi hőssé válik, mások azonban elbuknak.
Szobotka Tibor átütő erejű, megrázó regénye arra tanít meg, hogy a valódi, mély emberi kapcsolatoknál nincs értékesebb, a látszatok világában, még ha otthonosan érezzük is magunkat, sohasem lehetünk igazán boldogok.

Szobotka Tibor 1913-ban született Budapesten. Itt szerzett művészettörténész–angol–német szakos diplomát. Gyerekkorától kezdve írt, első novelláját tizenhét évesen publikálta. A második világháborút végigkatonáskodta. Első feleségét és újszülött kisfiát Budapest ostromakor tragikus körülmények között veszítette el. 1945-től a Magyar Rádió, a Tükör és a Magyar Nemzet című lapok munkatársa. 1947-ben találkozott Szabó Magdával. A kezdeti munkakapcsolatból életre szóló szerelem és 1948-ban házasság lett. Az ötvenes években sok írótársához hasonlóan ő is hallgatásra kényszerült. A hétköznapok kilátástalansága és megaláztatásai elől a magánéletbe, az intimitásba húzódott vissza. Ezt az időszakot örökítette meg Szabó Magda a Nyusziék címen kiadott naplóiban. A hallgatás hosszú évei után csak 1959-ben jelenhetett meg Megbízható úriember című regénye, amelyet további regények – Züzü és vendégei, Az összeesküvők – és elbeszéléskötetek követtek. 1974-ben írói munkásságát József Attila-díjjal ismerték el. Egyetemi oktatóként a pesti bölcsészkar világirodalmi tanszékén sikeres pályát futott be. 1982-ben bekövetkezett halála után Szabó Magda nagyon sokat tett azért, hogy férje írói életműve elnyerje méltó helyét a magyar irodalomban.

3.999 Ft 3.199 Ft