Dr. Csernus Imre
Főnixként élni? Döntés kérdése. Megtehetjük, hogy öreg főnixként ragaszkodunk jól megszokott életünkhöz és félelmeinkhez. De dönthetünk másképp is. Magunk mögött hagyhatjuk mindennapi félelmeinket, hogy készen álljunk az újjászületésre. A legendák szerint a főnixmadár élete végén a fészkével együtt porrá ég, és a tűzből egy új, fiatal főnix születik. A történet mindenki számára ismerős, de csak kevesen gondolnak bele, milyen üzenetet hordoz életünkben az újjáéledő tűzmadár szimbóluma.
Csernus Imre úgy véli, a mostani, járványtól sújtott, válságos időszak eddig soha nem látott lehetőséget kínál a megújulásra. Új könyvében a főnix legendájából kiindulva egész rendszert épít fel, amelyben élesen rávilágít mindennapos hazugságainkra, végigveszi sorra a buktatókat és érthetően bemutatja az újjászületés feltételeit. Már csak az a kérdés: öreg vagy fiatal főnixként szeretnénk élni és megélni a jelen kihívásait.
„Meg kell fogalmaznunk, mit szeretnénk elégetni ahhoz, hogy újjászülessünk, különben a fészek csak terebélyesedni fog, nem pedig felgyulladni. Akkor pedig nem lesz új főnix, vagyis nem lesz megújulás. De nemcsak az a kérdés, hogy mit szeretnénk elégetni, hanem az is, hogy egyáltalán merjük-e elégetni. És ez az egyik legnagyobb konfliktus, mert a legtöbb ember nem meri elégetni a jelenlegi, vacak életét. Nem meri elégetni a megszokást.”
Sok-e a 28 ezer, vagy kevés? – teszi fel a kérdést az előadásain dr. Csernus Imre. Nem forintban, hanem napban, mert átlagosan ez a 77 év az, amennyi jut nekünk ezen a földön. Éppen ezért, figyelmeztet a pszichiáter, mindannyiunk legdrágább kincse az idő, és úgy kell élnünk, tudatosan, őszintén és bátran, hogy ebből a 28 ezerből egyetlen napot se pazaroljunk el.
Vajon tudatosan élünk, vagy csak sodródunk, és hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek velünk? Megélünk minden egyes napot, vagy észre sem vesszük, milyen évszak van körülöttünk? Folyton a múlton rágódunk, vagy a jövő miatt aggódunk, és emiatt a jelen kicsúszik a kezünkből? Dr. Csernus Imrétől sok mindent tanulhatunk. Kinyitni a szemünket és felismerni, milyen az őszinte, kiteljesedett élet. Nem félni beszélni az érzéseinkről, bevallani, ha hibáztunk, és elfogadni, hogy nem lehetünk tökéletesek. Tanulni a hibáinkból és mindig a megoldást keresni. És főleg nem másokra mutogatni, hanem vállalni a felelősséget a saját életünkért. Valódi felnőttként élni.
Mindenki a saját sorsának a kovácsa, vallja a neves pszichiáter, aki most szokatlan formában, az év tizenkét hónapja köré rendezett gondolatokban osztja meg velünk nézeteit az életről, az emberhez méltó létről és a boldogságról.
„Orvosként régóta stigmatizált emberekkel dolgozom. Olyanokkal, akik a saját poklukban fortyognak, és nem látják a kiutat. De vajon mit jelent a pokol? Mit jelent talpra állni, és felnőttként élni? Nekem meggyőződésem, hogy amibe egy ember juttatta önmagát, abból ki is mászhat. De hogyan? Mi az út? Ezekről a folyamatokról, az első lépésekről szól ez a könyv, különös tekintettel a mai huszonéves fiatalokra, akiket divatos szóval Y generációnak is neveznek. Jó ideje érdekel már, hogy milyenek ők, milyen erők, kétségek munkálkodnak bennük, hiszen állítólag ők a jövőnk letéteményesei.”
Dr. Csernus Imre 1966-ban született Verbászon, egy közép-vajdasági kisvárosban. Orvoscsaládból származik, de szeretett nagyapja iránti tiszteletből sokáig papnak készült. Tizennyolc évesen mégis a budapesti orvosi egyetemen kötött ki. Sokáig szülész akart lenni, ám később ráeszmélt, hogy a pszichiátria az a terület, ahol igazán elemében van. Számára nincsen reménytelen eset, a lehetetlen nem létezik. Vallja, hogy kellő türelemmel mindent el lehet érni, és mindig mindenhonnan van kiút!
„Az emberek nagyon gyakran a megalkuvást hívják alkalmazkodásnak, mint ahogy a biztonságot hívják boldogságnak. Éppolyan önbecsapás mind a kettő.”
Dr. Csernus Imre élő előadásai mindig népszerűek, ha azonban a párkapcsolatok adják a témát, kivétel nélkül zsúfolásig megtelik a terem. Miért okoz olyan gyakran problémát az, amire valamennyien vágyunk: hogy megtaláljuk és megőrizzük a szerelmet és a boldogságot? Ennek a kérdésnek ered a nyomába új könyvében a közismert pszichiáter.
A rövid választ már a könyv címe megadja. Nem véletlenül a „te és én” udvariassági sorrendje helyett Én és te, hiszen aki nem tudja elfogadni és szeretni önmagát, az mást sem képes igazán szeretni. A szerző ebből a tételből kiindulva halad végig a kapcsolatok mindannyiunk számára ismerős állomásain, a vonzalom ébredésétől az olyan gyakran bekövetkező szakításig, az első kamaszkori szárnypróbálgatásoktól a felnőttkori szerelmekig, a családalapítástól a gyerekek érkezésén át a válásig és az újrakezdésig, vagy adott esetben a kapcsolat sikeres megmentéséig.
Miért nem azonos a biztonság a boldogsággal? Miért olyan gyakori a társfüggőség? Hogyan öröklődnek a kapcsolati minták? Miért gond, ha egy párkapcsolatban két vámpír szívja egymás vérét? Miért nem érdemes tartanunk a kudarctól? Milyen intő jelek figyelmeztetnek arra, hogy hamarosan bekövetkezhet a szerelem halála? Miért nem jó ötlet együtt maradni a gyerekek miatt? Miért fontos meghúzni a határokat, betartani a megígért következményeket és vállalni a felelősséget a szavainkért és a tetteinkért? Miért fontos megtanulnunk, hogy az igazság félúton van? És szülőként miért kellene minderre időben megtanítani a gyerekeinket? Mire a könyv végére érünk, választ kapunk ezekre az életünket alapvetően meghatározó kérdésekre, és azt is megtanulhatjuk, hogyan tölthetjük fel nap mint nap a kapcsolatunk poharát.
Dr. Csernus Imre a munkája során mindig hangsúlyozza, ő csak javaslatokat tesz. Éppen ezért lesz az Én és te ha nem is kötelező, de ajánlott olvasmány mindenki számára, aki igazi szerelemre és hosszan tartó boldogságra vágyik. „Ha szívvel-lélekkel állok az életemhez, akkor szívvel-lélekkel állok a másikhoz, a felnőttséghez, és a szexualitáshoz is. Ez a szívvel-lélekkel, mindent bele, felnőtt szemlélet az a mesterkulcs, amelyik minden zárat kinyit.”
