szépirodalom
Szabó Magda költőként kezdte pályafutását, majd prózaíróként olyan remekművek szerzőjeként lett világhírű, mint Az ajtó vagy Az őz című regények. Ám mindezek mellett a magyar drámairodalomba is új világlátást, ábrázolásmódot hozott, modernizálva a történelmi dráma műfaját.
Az 1975-ös Az a szép fényes nap, Szabó Magda első nagy sikerű „történelmi játéka”, az államalapítás korát idézi. 994 őszén, Géza fejedelem udvarában összegyűlnek Európa keresztény királyságainak követei, hogy tanúi legyenek a fejedelem fia, Vajk megkeresztelésének. Géza reálpolitikus, tudja, hogy a túlélést, népe megmaradását csak a nyugati világba, a keresztény közösségbe való beilleszkedés biztosíthatja. Így azonban óhatatlanul szembekerül nemcsak hű embereivel, hanem saját legmélyebb érzéseivel is. És Vajkkal, a majdani Istvánnal is, akiben pedig szövetségest remélt. Összecsapásukban két nemzedék, a régi és az új, múlt és jövő ütközik. Az egyetlen sorsfordító napba sűrített, véres, egyszerre tragikus és groteszk, olykor abszurdba hajló történésekben Szabó Magda „egy robbanásszerű ideológiai változás anatómiáját” mutatja be.
Franciaországban a XIX. századig élt egy ősi szokás, mely szerint az év egy napján a legmagasabb templomtoronyból ledobtak egy macskát, hogy a kiontott vérrel minden bűn megváltassék és a hely megtisztuljon. Szabó Magda A macskák szerdájában az 1794-es év Debrecenébe kalauzolja az olvasót és a nézőt, ahol életre-halálra szóló párviadal zajlik a bécsi udvar kiküldöttje, a tehetséges titkosrendőr, Müller és a cívisváros vezetője, Domokos főbíró, a Kollégium főgondnoka között. A tét a Kollégium léte vagy nemléte. Müller mindenáron ürügyet akar találni a Kollégium bezárására, Domokos pedig mindenáron meg akarja akadályozni. Bölcsességgel, furfanggal vagy akár fájdalmas áldozatvállalással. De kire osztják az áldozat szerepét?
Szabó Magda történelmi példázataiban, ezekben a nyelvi és dramaturgiai leleményeket felsorakoztató, modern drámákban a magyarság tanulni és felejteni való eseményeit értékeli újra korunk emberének szemszögéből.
Kevesen tudják, hogy Picasso nemcsak az ecsettel bánt mesterien, de nagyszerű költő is volt. Ötvenöt éves korában kezdte leírni azt a „több száz verset, amely benne szunnyadt”; 1935 és 1959 között több mint négyszáz verset és három színdarabot írt.
Bár a költészetben kezdőnek számított, a festőként rá jellemző művészi szabadság a verseiben is megjelenik nyelvi és vizuális szempontból egyaránt, így lendületes írásképe és gyakran rendezetlennek tűnő kéziratai csodálatos rajzokká válnak.
Francia nyelven írt verseinek első antológiája a legjelentősebb és legszebb szövegeit tartalmazza, amelyek segítségével közelebb kerülhetünk a művész gazdag és fantáziadús univerzumának lényegéhez.
2030 szilvesztere Párizsban. Míg odakinn petárdák durrognak, a húszéves Anne-Sophie manzárdszobájában egyedül tölti az ünnepet. Illetve nem is egyedül, hanem kettesben Arthur Rimbaud verseskötetével. A féktelen, zseniális kamaszköltő elrabolta az engedelmes, jól nevelt, templomba járó fiatal lány lelkét. Anne-Sophie egyszeriben fojtogatónak érezte jómódú, polgári környezetét, szülei óvó szeretetét, egyhangúnak találta Burgundia szőlősdombjait, amelyek között felnőtt. Fellázad hát, és Párizsba menekül.
Így veszi kezdetét Anne-Sophie kalandos utazása térben és időben. Agadez, a Szahara kapuja, ahol a sivatagban a kék nép, a tuaregek sátrai mellett harci dromedárok vannak kikötve, s fölöttük milliárd csillaggal ragyog az éjfekete égbolt. Davos, zöldellő hegyek s részegítően friss levegő. Bánffyhunyad, a gábor cigányok színes bádogkupolás palotái, ahol a rokokó stukkós mennyezetről kristálycsillár lóg. És még számos állomás, számos kitérő és buktató, kanyar és zsákutca, fellángolás és csalódás a hosszú úton, amelynek a végén Anne-Sophie eljut a Balaton-felvidékre, a Táltos-hegyre, ahol megtalálja azt, amit mindig is keresett: önmagát és helyét a világban. Igazi otthonát és igazi társát.
A századunk harmincas-ötvenes éveiben játszódó, disztópikus regény nemcsak egy gyökereit kereső, boldogságra és értelmes létre vágyó fiatal nő fejlődéstörténete, de talán általánosságban korunk emberéé is. Szórakoztató és ugyanakkor elgondolkodtató természeti-társadalmi sci-fi, amelynek különleges feszültséget kölcsönöznek az előttünk álló évtizedekre vonatkozó jóslatok és jövendölések. Vajon sikerül megbirkóznunk a ránk váró kihívásokkal, elhárítanunk a fenyegető veszélyeket? Csak rajtunk múlik – sugallja a választ Jásdi István izgalmas szellemi kalandra hívó, sokszínű, sokhangú könyve.
JÁSDI ISTVÁN 1947-ben született Budapesten. Közgazdászként dolgozott Budapesten, Milánóban, Párizsban és ismét Budapesten. Ötvenévesen új életet kezdett: feleségével megvásárolták Csopakon az egykori Ranolder-pince romjait. Felújították, szőlőt telepítettek, és a szőlők között álló, Balatonra néző vincellérházba költöztek. Húsz éve vezetik a kis birtokot, és termelnek elegáns, karakteres csopaki borokat. Jásdi Istvánt 2017-ben a borászszakma legjobbjai a „Borászok Borászának” választották. A Jásdi Pincében ma is új évjáratok új csopaki borai érnek.
William Wharton amerikai író, pszichológus és festő első regénye, a varázslatos Madárka megjelenése idején irodalmi szenzáció volt, a belőle készült film pedig elnyerte a Cannes-i filmfesztivál zsűrijének nagydíját. Ezt olyan további sikeres regények követték, mint a Búcsú a szerelemtől, az Apa vagy az Éjfélre kitisztul. Mindörökké – Egy apa igaz története című művében lánya és unokái tragédiáját dolgozta fel.
A Lakóhajó a Szajnán szintén önéletrajzi mű: a szerző és családja életének közel húsz évét öleli fel. Az amerikai író és óvónő felesége már több mint tíz éve éltek Európában, amikor az 1970-es évek közepén úgy döntöttek: lakóhajón fognak élni. Feladják párizsi lakásukat, vásárolnak egy leégett lakóhajót olcsón, és a Szajnára költöznek. A hajót azonban előbb valóban lakhatóvá kell tenni, ami a vártnál több akadályt gördít eléjük – és sokkal tovább tart.
Miközben Wharton a festményeiből finanszírozza az életüket, a hajó elsüllyed, állandóan szivárog, mindig kell rajta javítani valamit, jön egy árvíz, aztán lángvágóval ablakokat kell vágni, lépcsőt kell építeni, pallóhidat kell javítani… – mi pedig az ezermester munka és a francia életvitel legapróbb részleteit is megismerjük, de mindezt a szerző sajátos stílusában, tele humorral, kalanddal, sírással és nevetéssel.
A könyvet olvasva végigkísérhetjük egy nagyszerű álom megvalósulását, és a háromgyerekes család kalandokkal teli húsz évét. Tanúi vagyunk nemcsak a fárasztó fizikai munkának, de az író gondolatainak is, látjuk a mindennapi robotot, de az alkotó művészt is, az apró örömöket és a megrendítő pillanatokat, és magunkba szívjuk a szövegből áradó életigenlést és szabadságot.
várható megjelenés: 2023.11.20.
Joseph Boyden korai novellagyűjteményének középpontjában – regényeihez hasonlóan – az Ontario északi részén élő őslakos indiánok állnak. A szerző tizenhárom történeten keresztül, lenyűgöző erővel mutatja be azt a skizofrén állapotot, amelybe a rezervátumokba kényszerített indiánok kerültek. A segítségnyújtásnak álcázott erőszakos intézkedések, amelyeknek célja az indiánok többségi társadalomba olvasztása, és a modern nagyváros talmi vonzereje is hozzájárul ahhoz, hogy a rezervátumok lakói generációról generációra veszítik el a kultúrájukat. A fiatalok vágynak a nagyvárosba, de csak a bingót, a pankrációt, az alkoholt és a drogokat ismerik belőle, az öregek viszont még minden sejtjükkel kapcsolódnak a természethez, beszélnek az állatokkal, a pillantásuknak varázslatos ereje van, és a vérükben van a társadalmi és családi összetartás, egymás támogatása, a barátság és az együttműködés. Így keveredik ezekben a történetekben a reális a szürreálissal, a komoly a viccessel, a mélyen elgondolkodtató a könnyeddel. Feloldás nincs, ezt az ember megint elrontotta… A lebilincselő stílusban megírt történetek olvasás után sem eresztenek.
Joseph Boyden a kortárs kanadai irodalom kiemelkedő alakja. Az ontariói Willowdale-ben nőtt fel ír katolikus családban, tíz testvére mellett, majd egy képzési program keretében bennszülötteket tanított, illetve kreatív írást oktatott a University of British Columbián. Fontos feladatának tekinti, hogy könyveiben bemutassa Ontario állam őslakos indiánjainak életét. Első regénye, a realitás és misztikum határmezsgyéjén egyensúlyozó Három nap az út 2006-ban elnyerte Kanada egyik legrangosabb irodalmi díját, Az orendát pedig 2014-ben a Canada Reads az Év könyvének választotta.
várható megjelenés: 2023.12.23.
Alexander Thiemann világhírű osztrák zongoraművész, a klasszikus zene igazi sztárja – akkora rajongótáborral, ami egy popsztárnak is dicsőségére válna. Bodrogi Eszter magyar orvos, aki kamaszkora óta szívesen hallgatja a zongorista felvételeit. Olykor a hangversenyeire is elmegy, de bármennyire is szereti a muzsikust, józanul felméri, hogy kettejük világa soha nem érhet össze.
Útjaik váratlanul mégis kereszteződnek, amikor egy drámai esemény hatására a férfi karrierje összeomlani látszik, és úgy tűnik, egyedül a lány tud segíteni rajta. Ehhez azonban vissza kell utazniuk a múltba, a második világháború vészterhes napjaiba, amikor az emberi élet egy hajszálon függött, és egyszerre jöhetett el a szerelem és a halál órája. Alexander és Eszter nyomozni kezd egy elveszettnek hitt Mozart-kézirat után, és ahogyan a múlt rejtélyei fokozatosan feltárulnak előttük, úgy nyílnak meg ők is egymás felé.
„Az ilyen Thiemann-féle elérhetetlen pasik olyanok, mint egy drága festmény egy híres múzeum falán: szerethetjük, akárhányszor megnézhetjük, sőt, poszter formájában még meg is vásárolhatjuk, de soha nem lesz a miénk. És kizárólag biztonságos távolból bámulhatjuk, mert ha túl közel merészkednénk, azonnal megszólal a riasztó.”
várható megjelenés: 2023.10.31.
„Jelenleg nehéz élethelyzetben vagyok. A házasságom romokban, a férjem elment, a férfi pedig, akit szeretek, elhagyott.
Vajon ki lehet ez a nő? Miért ilyen összeszedett? Vajon kit fogok találni a léptei és a hangja keménysége mögött?”
Eszter hetek óta ül bezárkózva a nyaralóban. Valaha kiváló csellista volt, jónevű zenekarban játszott, boldog házasságban élt. Aztán egy napon találkozott a férfival, akiben a másik felére ismert. De a szenvedélyből szenvedés, az együttlétből magány, a szerelemből veszteség lett. S mindezt el kell rejteni mások, a világ elől. Mindennapos történet, mégis szívszorítóan egyedi.
Eszter végül pszichológus segítségét kéri, hogy elakadásából kiutat találjon. Ott ülünk mi is a rendelőben, terapeuták vagyunk, páciensek, vagy mindkettő egyszerre, s szinte kényelmetlen közelségből látjuk, halljuk kibontakozni traumatizáló történetét. Ki és mi segíthet? A terápia? A hit? A megfejtésre váró misztikus álmok?
Két nő, két férfi. Egy terapeuta. Történet szárnyalásról és vergődésről, fájdalomról és tagadásról, kibírhatatlanul (?) sok veszteségről, meghasonlásról és gyógyulásról. Egy történet, amely bárkivel megeshetett volna, de vele, velük esett meg.
DR. CSIGÓ KATALIN klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus. Több mint húsz éve dolgozik pszichiátriai, pszichoterápiás betegellátásban, valamint pszichoanalitikus magánpraxisban. Egyetemi docens és kutató, számos tudományos publikáció és könyv szerzője. Ez az első regénye. Szakember és író egyszerre, innen ered könyvének sajátos, összetett optikája. Regényéről így nyilatkozik: amikor az embert nagy fájdalom éri, nem csak a szíve szakad meg. Önmaga is.
