Kereső

Mit keressen?

Hol keresse?

Szerzők részletek

Horváth János

Horváth János vagyok…ilyen színész, humorista, íróféle…szóval komédiás, mutatványos. Szentesen születtem, már jó régen és azt hiszem, hogy a „szentesiességem „meghatározza az irányvonalamat, a gondolkodásomat.. és talán a cselekedeteimet is. A japán kultúrában van egy fogalom arra, amit az ember másoknak, a külvilágnak mutat meg önmagából. Ezt „tatemae”-nek hívják…nem meglepő módon japánul. Természetesen létezik testvérfogalma is a …a valódi szándék, a valódi megmutatkozás szava, fogalma…a „honne”. Élt valamikor egy Mijamoto Muszasi nevű úriember, aki azon kívül, hogy munkaidőben felebarátait aprította fel ( igen szakszerűen ) nagy kardokkal, szabadidejében filozofált és tanulságos könyveket írt az utókor számára. Nos, ő írta az Öt Kör Könyve c. munkájában, hogy csak az adott pillanat legvégén szabad feltárni és elárulni a valódi, az igazi „honnét . Lehetséges ez az a pillanat és most arról kellene most írnom, hogy ki is vagyok valójában? De néhány sorban, pár gondolatból, mondatból meg lehet e tudni bármit is egy emberről? Talán igen…talán nem. Mit is tettem, mit cselekedtem eddigi életemben? Lehet, hogy nagyon sokat, lehet, hogy semmit. Megítélés kérdése, de a fajunknak megadatott az a nagyszerű képesség, hogy magunk ruházzuk fel többlettel a dolgokat, mikor a felszín alatt keresgélünk. Hogy ki vagyok én ? Megmásztam a Fujit ( az egy hegy Japánban... és Badárral másztuk meg, bár eredetileg nem állt szándékunkban csak pont útban volt), uchi-deshi (azaz bentlakások tanuló) voltam … (szintén Badárral közösen) a kyokushin karate központi edzőtermében. ( Az egy olyan hely ahol sokszor megverik az embert, hogy fejlődjön a jelleme..). 1. dan fokozatom van kyokushin karate stílusban, zen kolostorokban elmélkedtem a dolgok mikéntjéről. Tanultam énekelni, zongorázni. Szeretek egy gyönyörű nőt. Tanultam biológiát, kulturális antropológiát tanultam a buddhizmusról, egy kicsit tanultam japánul is. Egyszer majdnem megölt egy jávorszarvas. Elfagyott a bal orrcimpám -50C-foknál…valahol a Yukon folyó partján. Próbálom megismerni és tanulni a síksági indiánok kultúráját és világát. Már 26 éve foglalkozom kutyaszánhajtással és közben éltem Alaszkában is, hogy még jobban tudjak kutyaszánt hajtani és „megtanuljam Alaszkát”. Eddig játszottam 10 magyar nagyjátékfilmben (főszerepek, epizódszerepek), átszeltem Észak –amerikát, egészen lentről-egészen felig, hogy megcsináljunk egy nagy televíziós road-movie-t. Dramaturgiát csináltam játékfilmhez. Írtunk közösen Badárral három könyvet… közben műfajt teremtettünk, de ez csak menet közben derült ki. És a további könyvek íródnak, Badárral is egyénileg is. Színpadon állok (egyedül, Badárral…sokakkal…)…kicsin-nagyon , játszom és beszélek…beszélek…beszélek. Hogy az emberek nevessenek.... Az egyik oldalam szívesen látja a dolgok mikéntjét utalásokon át…, hogy azt ne mondjam misztikusan. Ám a másik oldalam, a természettudományos „szakasz” soha nem bízik semmiben , mindig a valóságot keresi a látszat mögött. Azt hiszem, hogy Rilke mondta, hogy az élet az a játék amelyet el kell kezdenünk játszani, mielőtt még megtanultuk volna a szabályokat. Vajon megtanuljuk, megtanulom valaha is? És vannak –e szabályok? Nem tudom, de próbálkozom…

HR

A Kiadónál megjelent kötetei:

Paleolit táplálkozás