Kereső

Mit keressen?

Hol keresse?

Blog - részletek

RADNÓTI MIKLÓSNÉ GYARMATI FANNI Napló I. 1935–1940
2017-08-02 10:54:19

Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk.

Nyisson ajtót nekünk a reménység!

József Attila: Magyarok (1924 első fele)

 

Az első évek tulajdonképpen unalmasak. Az ilyen-olyan baráti összejövetelek, az esküvő előtti vágyakozás, majd a boldog összeköltözés, közben a munka – folyamatosan áramló nevek és helyek, összejövetelek hol itt, hol ott, éjszakába nyúló találkozásokkal, irodalommal és mindenféle lommal tele. A szerelmes fiatal nő, akinek a legfőbb gondja, alig egy évvel már a házasságkötés után, hogy hervadni kezd. Ha belegondolunk: ez a hervadás aztán majd eltart egészen főhősünk 102 éves koráig! A csöndesen folydogáló polgári életben az első fodrokat, kisebb hullámveréseket a túl gyakran bekövetkező terhességek jelentik, amelyeket hol injekcióval, forró fürdővel, hol drasztikusabb beavatkozásokkal szakíttat meg a fiatal asszony, mintha csak egy fogtömésen esne át, olyan magától értődő természetességgel kezelve a tényt, neki nem lehet és nem is lesz gyereke. A szerelmes együttléteket megzavarja a megszakított közösülés, a boldogság áradását az örökös aggodalom, hogy mi lesz. Talán ez a legnagyobb zavar. Meg hogy Miklós, az imádott Mik lusta, jóval lustább a fiatal Fanninál, aki viszont mindent kritikai éllel szemlél, és minden napot, amikor nem sportol, nem tanul, nem csinál valami hasznosat, kárba veszett időnek érez. Valóban sokat dolgozik, miközben pedig fáradhatatlanul vesz részt férje életében, minden élményt, közösséget, inspirációt igyekszik megosztani a kedvessel, hogy közös életük tartalmai aztán inspirálják a kezdettől nagy költőnek predesztinált társat a nagy mű, művek megalkotására. Csak ne lenne olyan halogató, olyan beteges, olyan kávéház-orientált, olyan kevéssé karrierista, ha egy kicsit is jobban tudna vigyázni a pénzre, ha nem lenne olyan könnyelmű… de hát ő, Ő, aki mindent megengedhet magának, mindennek a középpontja, a szenvedélyes, izgalmas, őszinte, igaz gyermek helyett is Gyermek. A hibátlan, az Oltár.

 

Miközben a zsidóságtól, a zsidó megnyilvánulásoktól merev határokkal különböztetik meg magukat – halvány utalások az apa, illetve a nagybácsi bigottságaira –, valójában társaságuk a legteljesebb mértékig bennfentes, közöttük csak néha bukkan fel nem zsidó entellektüel, illetve néhány akad valójában „magnak”, akit befogadtak – hiszen nem is lehet nem befogadni, az együtt indult szegedi Sík Sándor Medve-köréből –, s ez Ortutay Gyula, később pedig Dési Huber István is talán. Milyen bizarr, hogy még a pap költő, Sík is zsidó származású. Ez a fajta bezártság a később sorsra nézve is tragikus magyarázatul szolgál.

 

 

A Vajda János Társaság, a Nyugat és körei, a Szép Szó és körei, az övékénél másabbak, amelyekkel ugyan érintkezések vannak, de ez az érintkezés a bekerülés, az irodalmi kánonban való megjelenés állandó vágyán és bizonyságain kívül esik, a hétköznapok melegsége, bajtársiassága, a kirándulások, mozizások, esti együttlétek csak saját köreikben zajlanak. Mik ugyan rendszeresen megfordul a fent felsorolt helyeken, mintegy munkaköri kötelességből, de vélhetően a feloldódás, az igazi, hetyke, vidám, szenvedélyes Radnóti-Glatter Miklós nem e helyeken mutatja meg magát, hanem ama zárt körben, ahol viszont hangsúlyozottan kijelenti, a komorulások napjaiban, hogy az ő otthona a magyar irodalomban van, és egyetlen felmenője nagybátyja, Arany János. És ez így lesz igazzá!

Még alighogy hazaér a háromhetes első munkaszolgálatból, az egyetlen, egyre nehezebben küzdő, szerelmes, odaadó Fanni karjaiba – a napló véget ér. Nagy társaság fogadja, várja és öleli magához. A feleség gyorsíróiskolája még érintetlen, a zsidótörvényekről alig esik szó. Élnek kis körükben, sokáig rádió, híradás nélkül – izoláltan. Készen a bajra.

Újra és újra, beletörődve, néha önsajnálóan, folyamatosan, mindent tudomásul véve és sopánkodva: készen a bajra! Hogyan is lehetne, hogy az nem következik el. El kell, hogy következzen – törvényszerűen.

 

                                                                                                                                Illés Klára


Vissza!

Paleolit táplálkozás