Kereső

Mit keressen?

Hol keresse?

Blog - részletek

"...így talán szerethetőbb vagyok." - Bódi Attila: Lázadni veletek akartam, Jaffa blog
2017-07-05 10:27:09

Az utóbbi időszakban mintha valamiféle konszenzus alakulna abban, hogy a realizmus kontra posztmodern irodalom küzdelméből az előbbi kerülne ki győztesen. Mielőtt irodalmi közhelyek puffogtatásába kezdenék, rögvest kihúzom magam mindenféle olyan kontextusból, amely szerint bármelyik irodalmi stílus küzdhetne bármelyik ellen is; hiszen legfeljebb az olvasók (és írók) preferenciája változik. Vagy azért ez mégsem ilyen egyszerű?

A különféle korszakok váltakozása mindig hordoz magában de(z) reakciót, és amikor végigmasírozunk a különféle korszakokon, kikerülhetetlenül bontakoznak ki az egymásra hatásokat.

 

Bódi Attila könyve abban az időszakban érkezett a magyar irodalomba, amikor egyrészről a történelmi szembenézés, illetve a rendszerváltozással való elszámolás egyértelmű igény lett, ahogyan a kimondásé is. Mintha először mondanánk ki dolgokat, vagy ha előttünk már ki is mondták azokat, úgy azonban még sosem, ahogyan mi.
Erre az illuzórikus feltevésre alapozva bizonyos kiadók és szerzők egészen komoly realizmusigénnyel és -ígérettel kecsegtetik közönségüket. Szárnyát bontogatja és kialakulóban van  egy – eredetileg csak ügyes reklámszlogennek tűnő – újfajta realizmuséhség irodalmi nyelve.

 

A Lázadni veletek akartam című regény is mintha kapcsolódna - vélhetően teljesen önkénytelenül, hiszen mindez egyelőre csak kialakulóban van, létezése majd csak évtizedek múlva lesz mérhető és deklarálható – ehhez a régiúj regénytradícióhoz, de közben olyan szálakat is megmozgat, amelyek jóval túlmutatnak a kategorizálás dilemmáján.

 

1989 őszén Romániában, egészen pontosan Erdélyben három magyar, kamasz fiú rendszerellenes akcióba kezd, és bár történelmi tudásunk felvillantja egy bizonyos fokú happy and esélyét, azért az is benne volt az elvárásaimban, hogy nem feltétlenül szórakoztató regényt fogok olvasni. Ennek ellenére komolyabb meglepetés ért, mint gondoltam, főleg, hogy egy első kötetes szerzővel van dolgunk.  

 

A regény kétféle nézőpontból íródik, a már említett három kamaszból álló banda két tagja huszadik osztálytalálkozójára készül (a kötet első felében Váradi Zoltán, majd a másik felében Tóri Áron mesél), és szép lassan mind jelenkori, mind múltbeli és a múltban erősen összefonódó sztorijukat is megismerjük.
Egyrészt ritka az, hogy egy kettős nézőpontot valaki konzekvensen, mind nyelvileg mind dramaturgiailag végig tudjon vinni úgy, hogy egyfolytában tovább akarunk lapozni és megtudni, mi fog történni a következő oldalakon, és bárha sejtjük is, mire megy ki a játék, mégis, maga az olvasás okozza a legnagyobb örömöt. Ez a különleges pillanat pedig Bódi regényének olvasása során korántsem egyszeri alkalom.  

Úgy nyerünk betekintést Erdély rendszerváltás előtti utolsó perceibe, hogy közben megismerjük a szkeptikusok, a beszervezők, a szekusok és a beszervezettek, a nagymagyarok és kevésbé lelkesek világát, nézőpontját és látomásait. Felismerhetjük, hogy akármennyire sokfélék is vagyunk, és tűnik ez fiatalon áthághatatlan távolságnak, a másfajta személyiség, temperamentum beláthatatlanságának, mégis létezik olyan történelmi helyzet és van olyan szituáció az életben, amely mindenkiből ugyanazt a döntést hozza elő. Illetve történhet olyan dolog is, amely megváltoztatja az embert egy életre, és ha kívülről nem is látszik, de mindenképpen olyan folyamatokat indít el, amelyek akár egy örök életre stigmatizálnak.

 

 

Bódi könyvében a tragédia elkerülhetetlen, mégsem érezzük úgy, hogy megállt az élet, pedig a három fiú egy percig sem számolt azzal, hogy merész és vagány lázadásuk, amely egyszerre elrettentő és mégis kihagyhatatlan és megkerülhetetlen, hogyan determinálja mások sorsát. Mit generál a mindenki nevében, de mégis személyesnek szánt bosszújuk az ellen a rendszer ellen, amely kétségbeejtő módon, minden abszurditása ellenére, működött.  

 

Hogy mi történt a három kamasszal, és mi történt eközben a többiekkel és a világgal? A megfejtés ott van Bódi könyvében, olvassátok el!
 

Addig is közlünk egy részletet a regényből:  

 


Vissza!

Paleolit táplálkozás